Teleki László: Az orosz interventió Magyarországon : Diplomátiai okmányokkal bővítve (1861)

— 2 egész világ elismeri, hogy véghellenül veszélyes, senki se óhajtja; de egyszersmind azt is tudja egész világ, hogy már csak idö kérdése, és nagyon tartok töle, hogy nem az egész világ határozta el semmit nem tenni, hogy útjába akadályt gördítsen. — Mellesleg átvonulnak Oláhországon, hogy olt felfegyverkezzenek és egyesüljenek, háborúba készülnek, idegenek viselik ott magukat úgy, mintha korlátlan kényurak volnának, mintha valamely meghódított országban lennének, mintha Törökország már csak névleg volna Törökország. Es mégis Törökország valóságos existentiája nélkülözhetlen Európára nézt, és mégis lehetlen, hogy Európában Oroszországon kivül más is kívánná oroszosodását! — Lehetséges-e tehát, hogy az esztelenség töszomszédja legyen az igazságnak? Hogy a lehetlenség teljesedésbe menjen, daczolva az ésszerűséggel, hiszen ez nem volna egyébb, mint az emberi józan-okosságot egész Európa előtt kigúnyolni í Azt mondtam: esztelenség, és nem ok nélkül. Vagy hát nem valósággal esztelenség-e, hogy oly esemény létrejöjjön, mely az összérdekekkel és összakarattal daczol, hogy úgyszólván az emberiség keze olyan dolgot hajtson végre, mely ellen a lélek, a fö és a kar küzdenek? — Igen, ez képtelenség, fogja mindenki mondani. — De hát nem látjátok, hogy az épen elmondottak mennyire alkalmazhatók az orosz-interventióra? melyet senki sem óhajt, mely az egész világ érdekeivel ellenkezik, és mégis létrejön? avagy talán nincs igazam, ha azt állítom, hogy senki sem óhajtja az orosz interventiót ? Először is lássuk egyáltalában Európát. — Nem akarom itt magamat annak a bebizonyításával fárasztani, hogy — a miben senki se kételkedhetik — a néhai republikánusok, legyenek piros, kékjeivényesek, vagy sociálisták nem tekintik magukat Oroszhon szövetségeseinek. De azok a minapiak, kik a februári forradalomba csak épen belekezdtek, suttyómba pedig mindent elkövetnek, hogy annak szükség-