Szemere Bertalan: Szépirodalmi dolgozatok és szónoklatok : A forradalom előtt és után (1870)

Szépirodalmi dolgozatok. Mária emlékezete

szenvedés koronáját viselje. Távozásában Eva ősanyánk történetének azon részét láttáin megújulni , midőn ő férjével a paradicsomból kimerje. És mint ez nem, ö sem térhetett többé vissza örömeibe múltjának. Mert az elveszett paradicsom nem egyéb, mint az elmúlt boldogság kerté, melyből kimenni akármikor lehet, de bele visszatérni soha többé, előtte égő pallos képében az istenség tilalma áll őrt. Egyedül a sóhajoknak engedtetett meg visszarepülniük, hogy belőle mint fájdalmak térjenek meg. S ha valaki, hogy mindent megnyerjen, mindenét fölteszi és elveszíti mindenét; ha örökös boldogságért véli egész élete szabadságát feláldozni s érette csak kifogyhatatlan kínokat nyer; ha a szerelem rózsaleveleit gondtalan bizalommal szorítja kebléhez és helyettök szivébe éles tövisek merülnek : vájjon ismertek-e hasonlíthatót e szenvedéshez ? S e szenvedés villámcsapáskint rohaná meg az ő lelkét. Lábainál a tó szelíden zengvén, a nyugalmas révből félelem nélkül bocsátkozék hátára, s midőn róla késő vala visszatérnie, alatta akkor indult a tó háborgásnak ; a sziklatető magassága alulról csalogató lévén és szomszédságban látszván az éggel, aggodalom nélkül hágott föl reá; csak oda fen borzadt el, látván, mi szörnyű mélység fölött áll s mint jutott a veszedelem szélére a nélkül, hogy az űrökké távol mennyhez közelebb ért volna; a zöldellő berekbe, mit mulatóul választa magának, ölömmel lépett be, s csak midőn a lombdús bokrokban éneklő madarakat keresett és szomorú fejfákat lelt, midőn a pázsit füvei közé virágért hajolt és sírokat pillantott meg, akkor vette szörnyedve észre, hogy egy e 1fedett temetőben van, hol pihenni nincs más hely, mint a sír.