Szemere Bertalan: Szépirodalmi dolgozatok és szónoklatok : A forradalom előtt és után (1870)

Szépirodalmi dolgozatok. Mária emlékezete

- 70 Sőt még a jövendő sem háborgatta. Mert hiszen ha rózsák színében hasad ki a hajnal, utána nem egy hosszan és szépen fénylő napot várunk-e, melytől még a fellegek is, ha jönnek, arany színt fognának nyerni ? Rendkívüli dolgokat Máriáról nem fogtok tőlem hallani, ilyenek az ö gyermekségét nem tevék emlékezetessé. Mert ha voltak is tehetségei, mik egy lángelme sugáraihoz hasonlítának, ha lelkében mint az Oczeán mélyében drága kincsek dúsan fekvének is: ő nem tartozék azon csodagyermekek közé, kik a hír s tökély delére reg nélkül emelkednek, az élet egy vagy más pályáján ennek választottai s tündérei gyanánt tűnnek fel. Egyet bira azon magas kegyek közül, mikkel az ég kedveltei a sokaságból kitündökölnek: a szépséget. S mindent találunk? a gyermekben, ha szépnek találjuk, mert a szépségen belül csak jót és jeleset képzelünk, s azt ugy tekintjük, mint a még kicsinyke rózsabimbót, mely sok édes illattal van tele, bár abból még keveset vagy semmit nem érezni. Valóban, ha egy ékes edényt megpillantunk, nem azt hiszszük-e felőle, hogy benne ritka és kedves dolgok tartatnak? A csillagokban nem azért képzeljük-e a túléletet, mivel szépen ragyognak felénk'? Minden kellemes virágnak kelyhét nem gondoljuk-e mézzel és jó illattal megtelve ? Ki szépnek teremtetett, az az életben a szerencsének és boldogságnak nagy eszközét birja! S nem történt volna veletek, hogy egy kies vidékbe jutván, elbájolva érzétek magatokat s felkiáltottatok: ez, ez az én lelkem hazája! s ráismertetek a nélkül, hogy valaha láttátok volna? Nem történt veletek, hogy egy költeményt olvasván, benne minden helyén s idején kifakadt gondolatot, képet és érzeményt ugy fogadtatok, mintha őket már rég halót-