Szemere Bertalan: Szépirodalmi dolgozatok és szónoklatok : A forradalom előtt és után (1870)

Szépirodalmi dolgozatok. Terésia emlékezete

- 43 — remtő; szíved megvan, de az ketté repesztve dobog kebledben ; az örömnek, a búnak, életed forrásának fele kiapadt s azon irtózatos állapotban érzed magadat, mint a ki örökös és elválhatlannak hitt árnyékát hirtelen eltűnve látja maga mellől. Borulj le mély fájdalmadban s mondj hálát Istennek azért, hogy ily anyától születned, neveltetned s vele élned engede ! Hívd össze testvéreidet is, s mind boruljatok le sírjánál, s ha nappal lesz, emlékezzetek, hogy mint a nap a tőidért, ugy ő csak érettetek lángolt; s ha éjjel lesz : fejetek felett reszketve láttok ragyogni egy csillagot, emlékezzetek, hogy az ó*; mert bár nem segíthet rajtatok magas testetlenségében, őrködve ő tekint le rátok belőle s összetett kezekkel alázatosan imádkozik boldogságtokért az úr színe előtt. III. 0 a békét szerette s a házi élet csendes folyású boldogságát. De a háború irtózatosan jött el s veszedelmeinek lőn áldozata. Katonák érczkarjai emelték sírboltba. Hadi zene tárogató hanggal kisérte oda. A polgárok a had és nyavalya elől félrevonúltak. Mint midőn egy csapat utolsó bajnokáig elhullván^ a zászlót idegenek veszik el s tűzik emlékéül a nagy sírdomb fölébe, ő benne a béke fehér zászlóját a katonák áldozatul a halottaknak nyújtották. Azóta ott nyugszik a sírboltban az egri főegyház