Szemere Bertalan: Szépirodalmi dolgozatok és szónoklatok : A forradalom előtt és után (1870)

Szépirodalmi dolgozatok. Terésia emlékezete

— 37 helyül szolgált. Ott, hol lakára, a szelíd hegyoldalban, bánatos sötétséggel dőlt a fenyőerdő, s estenkint lassú morajjal bocsátá el illattal tölt egészséges szellőjét a hűs alkony és hajnal szárnyain. Ott, hol egy alacsony kápolnái ak, melyet egy hársfa árnyékai közé rejt el^ mindig nyitva találta ajtaját, hogy fohászkodhassék azon szegény oltár előtt, mit a véletlen különösségeinél fogva a nagy Correggio müve ékesít. Ott, hol minden szegényt ismert, kit segíteni kellett, s kit felsegíteni oly parányisággal lehetett; hol minden beteget felkereshetett, meglátogathatott, vigasztalhatott, s maga nyújthatta kézi gyógytárából azon szert, mi elég volt a természet működését újra megindítani s visszatéríteni a távozó egészséget; hol ő minden gyermeket ismert, s őt minden gyermek ismerte, ki tőle, ha éhezék, ételt, ha szomjuzék, italt, ha fazék, öltönyt kapott, s virágot néha ünnepnapokon, könyvet olykor tele szent képekkel és alázatos imádságokkal. A kik aztán ártatlan elméjökkel, és a sok jók után, miket róla hallottak, miket tőle élveztek, s azon szelíd, nyájas szépség szerint, melyben közöttök megjelent, azt hitték: az ő képe azon szent asszonyé, ki az oltáron ábrázolva imádtatik: Csak itt volt ő teljesen boldog, hol a világ nem volt nagyobb, semhogy azt egészen ne ismerhesse, hol a szerencsétlenek nem voltak többen, semhogy mindazokon ne segíthessen. Csak itt volt ő teljesen boldog, ha békés laka körül minden fán egy fészek, minden fészekben szabad madár ült, s magasztalta azt, ki zengeni megtanította » hol érzékeny lelke párologni látta illatát a virágoknak az ég felé, honnan szellő és harmat képében titkos utakon származtak; hol naponkint szemlélte este a sötétből,