Szemere Bertalan: Szépirodalmi dolgozatok és szónoklatok : A forradalom előtt és után (1870)

Szépirodalmi dolgozatok. Anyám emlékezete

- 10 — kalandjait, harczait, s éjfélkor neui azért menénk szét, mivel vagy mi kifáradánk hallgatni, vagy ő beszélni, hanem mivel faluhelyen éjfél már botrányosan késő idő» s a gondos éjőr néha aggodalmasan kopogtata be, gondolván, a háznál baj van. Bár alig valék hét éves, én is lángoló szemekkel fogytig ott ülék az asztalnál, anyám a lefekvésre hiában ösztönözött, s másnap mindig azon jára eszem : mikor lesz ünnep ismét, mikor jön vendég újra, mikor fogok uj történeteket viszont hallhatni, mert magunknak gyermekeknek ő ilyeneket ritkán mondott; kedve beszélni akkor volt, midőn hallgatói voltak. Még most is, annyi évek után, elevenen emlékekezem, mi sok fejtörést okozott nekem egy ur, ki történeteiben mindenütt előfordula. Egyszer beszélte iskolai viszontagságait, s a tanár „Denique* bejön ; másszor Olaszországban a sereggel táborozott, s „Denique" a fővezér kiadja a napi parancsot; később Belgiumban (József alatt) volt ezredével, s „Denique* a lázadók feje üzenetet küld; egykor Németországban egy udvarnál ebédelt, s „Denique" a berezeg belép. ... Az a „Denique", ki mindenütt ott van, ki itt tanár, ott tábornok, amott berezeg, nekem megfoghatatlan személy vala, aludnom sem engede, azonban iránta kérdést tenni átallék; csak később, évek után, midőn a latin nyelvet kezdém tanulni, akkor tudtam meg, mi az: »denique.« Ekkép érdekesen elbeszélvén a mit látott, hallott, a hol utazott, s eleven sziliekkel lefestvén a külföldet, népeit, a különféle szokásokat és erkölcsöket, azon gyönyör, mit ezek nekem nyujtának, lőn azon lángcsöppé, mi elmémben a tudás kiolthatlan vágyát először meggyujtá, mely bennem azóta folyvást ég, de folyvást is gyötör; s ugy érzem, ha rövid per ezekre szórakozást s