Szemere Bertalan: Szépirodalmi dolgozatok és szónoklatok : A forradalom előtt és után (1870)

Szépirodalmi dolgozatok. Anyám emlékezete

ATYÁM EMLÉKEZETE. Atyámra emlékezem, és szívesen, szeretettel, hálával emlékezem reá. E napokban mult épen tizenhárom éve, hogy elköltözött az élők sorából, s innen a távolból is látom az egykori mezei sirhalmot, melybe örök álomra betettük; s mintha szemlélném őt belőle e pillanatban kikelni, ormán felállani s néma köszöntést inteni felém a távolba. Ha boldog gyermek az, kit tiszteletet érdemlő apa nemzett, ugy én az vagyok, nemcsak pirulni nincs okom az ő nevét hallván említeni, sőt méltán büszkélkedhetem, hogy egy oly igazmondó, jótevő, becsületes, nemes jellemű és észdús férfiutói származtam. S reá emlékezvén, elmém nemzedékről nemzedékre, századrul századra, sőt egy ezredre a homályos múltba visszaszáll, s Hubánál, a beköltöző magyar nép hét vezérek egyikénél, mint nemzetségem ős alapitójánál állapodik meg. Ezt nem idétlen gőg mondatja velem, mert hiszen jól tudom én, hogy életerő nem abban van, a mi vén, hanem a bban, a mi ifjú, s azt is tudom, hogy nincs oly régi család, mely eredetét Ádámon tul bírná vinni, mint nincs pór, ki más első embertől származnék; hanem ezt mondom azért, hogy igy kézzelfoghatólag indokoljam égő s minden áldozatra kész szerelmemet azon honért, melynek egyik szerzője egyenes ősöm volt. Ha nem rég Szemére V. 1