Szemere Bertalan: Naplóm - 2. kötet (1869)

— 88 hattá volna. Ügyetlen fogás is volt; a nép szánta s nevette a zsarnokot, ki mint képmutató, a szabadság emberének koporsójánál gyászt ölt. Azonban e nep most hallgat, még nevetni sem mer, annál kevésbé szólni vagy ellenmondani. De lánczai közt is hiu, s pirulás nélkül állítják írói, hogy ó' a civilisatió fáklyavivó'je. Nem fáklya az mit emelsz, a bilincs vége mit feltartasz, •— csak nézd meg jól, te gyáva s hiu faj. Mészáros irogat néha, mindig New-Yorkban van, mint tanitó. Az apa és ő a tanítója három fiúnak. Állása mint házi baráté s családtagé. 1858-ban Európába viszszatérni szándékozik. Amnestiát nem akar, bár ő megkapná, — hajdani barátai, mind tábornokok, mint Kempen a rendó'rminister, mind szószólói. De ö csak ugy menne vissza, ha az Ítéletet, mi ellene hozatott, megsemmisítik, és pedig folyamodása nélkül. Nem hittem ily szilárdnak ó't, ki mindig Ausztriát szolgálta 1848-ig. Talán inkább a becsület, sem mint az elv szempontjából cselekszik igy. Teleki L. is volt nálunk. O vele már 21/2 év óta nem találkozánk. A nélkül, hogy okát adta volna, egyszerre csak kimaradt házunkból. O oly furcsán viselte magát irányomban fontos pillanatokban, hogy elmaradását ha nem értém, de nem is sajnálám. De ezen hidegségem kezdé ó't bántani. O nervozus és ingatag ember. Minden hivás nélkül most u]ra eljött. Engem nem talált, csak Dinát, s mondá neki: ne beszéljünk a múltról, hanem legyünk jó barátok. Másodszor is eljött a nélkül, hogy én hozzámentem volna, csak ekkor hagytam nála kártyát, — de ő másnap elutazott. O mindig vándorol, mint az örök zsidó, sehol nincs nyugta, csodálatos egy természet, elveiben erős, tette soha el nem határozott, bátor de egyszersmind népszerűséget