Szemere Bertalan: Naplóm - 2. kötet (1869)

— 71 — Néhány év óta, egy tized óta, nagy változás ment végbe a francziákon, idegen nyelveket tanulván és utazván. Az előtt a legműveltebb franczia is tele volt előítéletekkel más népek érdeme s hiányai iránt. Más nemzetek története, haladása, irodalma rájok nézve nem létezett, csupán magokat ismerték, innen az a határtalan hiúság! Ok a németet ép ugy megveték, mint az angolt s az olaszt, pedig mindenik mestere., tanitója bizonyos nemben. A német mint bölcsész s tudós s mint egyetemi műveltségű, az olasz mint művész, s ki egész Európát első tanitá a tudományokra, az angol mint iparos , mint tengerész, mint kereskedő, mint költő, mint hóditó, mint szabad. Nagy, eredeti Írókkal a franczia irodalom kevéssel bir, kellemes és divatos írókkal igen, mit más nemzetek felfedeznek, ő feldolgozza, alakba önti, s tudják magokat divatosokká tenni. XIV. Lajos századának jutott a szerencse, Európában a hangot adni, s azóta is nehezen birt uralma alól Európa, Angliát kivéve, kiszabadulni. Hogy magával e nép tele van, nem csoda, ki Párisban soká él, magán tapasztalhatja, hogy a sok magasztaló dicséret s lármás kérkedés egészen elszédíti fejét, a mi itt nincs, az mintha nem léteznék. Pedig Cousin, első bölcsésze, német és angol csonton élősködik, s igy többi tudósai is vajmi gyakran idegen eszmét dolgozgatnak fel. A mi több, még az ízlés s divat dolgában is műhelyeiben idegen elméket s kezeket találunk. A gyárosok, rajzolók, dolgosok legjelesbjei német, olasz, angol nevet viselnek, — firma franczia, de egyéb nem. A bronz, a műasztalosság, a lámpakészités, a zongoragyár (első négy ház: Erard, Pleyel, Herz, Roller, mind német név), s több más mind idegen nevet ragyogtat, a művészek közt: Scheffer, Winterhalter stb., a bankárok közt: Rothschild, Hot-