Szemere Bertalan: Naplóm - 2. kötet (1869)

— 47 — Egy gyermekem van még, — de a temetőben! Kimének sírjára, szakiték egy rózsát, Ki száműzött, annak virágot más nem ád Nehéz üldözéssel ily terhes időben, Más nem ád, csak a holt, — Születésem napján ez egy bokrétám volt. Roszul végzó'dék e hónap. Amerikai részvényeket Boldin által küldvén Charlestonb váltó 17,000 fiv, nevére volt küldve. O elszökött febr. 18-án, a váltó megjött márcziusban. Követeltük azon pénz visszaadatását, miután az nőmé, övé volt a részvény, ó' adta a teljhatalmat, Boldin csak puszta eszköz, közbejáró volt. Az ügy igen világos vala, azonban augustus 28-án a kereskedelmi ítélőszék ellenünk itélt. Ez ítélet földig vert. Majdnem kilelt a hideg. Dina 3-ad napra visszajövendett. Egy hétig titkoltam előtte . . . De tovább nem lehetett titkolni, tudván, hogy törvényszék előtt forog az ügy, minduntalan kérdezte a sükert. Mily nehéz napok, menynyi aggodalom, éjjel-nappal gyötrődtem, keblem egy hegy terhét hordá magában. Ez oly bizonyos volt, ezt oly bizonyosnak mondtam, — az a világ gazembere még házi békénket is megzavarja, mit eddig zavartalan élvezénk!! September. Azt hivém, hogy a sors magát ellenem egészen kidühöngé. Koránsem. Ugy látszik az egész év kárhozatos lesz. Reményt ha nyújt, csak azért nyújtja, hogy annál keservesebben csalhasson meg. Módokról gondolkodtam ama roppant veszteséget kipótolni. Egy kevés pénzt szerezvén, azt kisértém gyümöl-