Szemere Bertalan: Naplóm - 2. kötet (1869)

— 34 — Dina magával kihozta Kánya Máriát, a pesti evang. gyranas. professorának leányát, azon czélból, hogy ha beteg, ápolója, ha egészséges társa, s később Mimi nevelője legyen. Sok jót, szépet irtak róla; Dinának alkalma volt kiismerni, adja Isten, váljék családunk tagj ává. Ismét egy szomorú hirt hozott Dina, mi annál inkább meglepett, levert, mivel két hó előtt az ellenkezőt üzente. Naplóim csak ugyan nincsenek meg. Hosszufalusy Ferdiék elásván, nagy része elrothadt. Ez engem igen elkeserített. Mindenben, de mindenben üldöz a sors, nagyban mint kicsinyben. Még az ily apró emlékeket sem hagyja meg. Mások iratai, egyes lapok, századokon át fennmaradnak, ime az én köteteim rokonim kezében elhamvadnak, s még csak gyermekemnek sem mutathatom meg őket, sem magam nem olvashatom mit mint ifjú összeírtam. Ha naplóm már nincs meg, álljon itt legalább emlékezete. 1830-ban márcziusban kezdém azt vinni, Patakon, hol második évre a philosophiát hallgatám. 18 éves valék. Kazinczy Ferencz íija, Emil, tanulótársam volt, igy ismex-kedém meg a híres férfival. Széphalomról nekem egy biztató, tüzelő levelet irt, ő haláláig az irodalom apostola volt, s végén napló vitelre hivott fel, egy mintát csatolván hozzá saját naplója szerint, melyet ismerünk. Naplómat én ez évtől kezdve vittem egész 1848 márcziusig, mig minister nem lettem. Összesen tőn 13 kötetet, s kivéve a 2—3 elsőt, mindenik 28—30 Ívből állt. Kezdém az élőmbe adott minta szerint, de nem kötvén magam hozzá szolgailag, a mint életem, nézetem változék, az is változott. Azonban a 10 utolsó