Szemere Bertalan: Naplóm - 2. kötet (1869)
— 307 — csönzők, már politikai tekintetben is oly tökéletes mint fontos. Van minden polgárnak ideje, tehetsége és alkalma a státus ügyeivel foglalkozni ? Valóban nincs; tehát ép ezért a nagy állodalom felosztatik apró tartományokra, hol minden még oly parányi erőnek s tevékenységnek is alkalom nyilik a köznek használhatni. Mondhatni csaknem, mikép a nagy haza magát ekkép megkicsinyiti, hogy mindenkit képessé tegyen polgári jogainak gyakorlására, a szabadságot mintegy maga hordja az egyének házi körébe, hogy azt tűzhelyeik körül kényelmesen és tettleg élvezhessék. ' Roppant különbség van az ó, úgynevezett históriai és az uj alkotmányok között, melyeket n évbelieknek lehetne mondani. Alkotmányoknak valódi értékük csak annyiban van, mennyiben azok nem üres, de igazi jogokat biztositnak nemzeteknek. Mienk nekünk megfogható, tapintható jogokat ád, miknek a polgárok gyakorlatilag hasznát vehették s jótékonysága még a kizárt osztályokra is kiterjedt némileg. Hasonlít a naphoz, melynek melege elhat messzire, de az uj papiralkotmányok a sápadt holdhoz hasonlíthatók, mely szűken világit és nem melegít senkit sem. Igaz, ezek néha alakilag szépek, nagy elveket kürtölnek ki, de miknek a népek semmi hasznát nem veszik, mig alkotmányunk, miként az angol is, formátlan s ódon tekintetű, de haszonvehető. Különböző részei közt nem tökéletes a symmetria, mindenik darabja magán hordja bélyegét a kornak, melyben az az egészhez adatott. Mint egész talán nem szép, de hasznos, gyakorlati, nemzeti s kielégíti a népet, minden szükséges és használható jogot megadván neki. Ha egyrészről a koronában megtestesült felség (souverenité) s a közönséges diaeta alapjai azon uniónak, 20*