Szemere Bertalan: Naplóm - 2. kötet (1869)

— 141 — tiszt beszélte, hogy 25 lovassal reconnaissance-ot tévén, 250 ember adta meg magát. Kérdvén az osztrák kapitányt, ki vezérlé őket, mi ennek oka ? feleié: 3-szor parancsoltam, lőjjenek ön csapatára, és nem engedelmeskedtek, — ők magyarok mind, én német vagyok. Minden készen volt, hogy Velencze is ostromoltassék, midőn jul. 9-én Napóleon fegyvernyugvást köt és 11-én Villafrancában békét, gyalázatos föltételek alatt, programmját meghazudtolva. Itt a franczia nép részeg volt örömében a győzelmeken, a háború népszerű lőn, mivel dicsőséget adott, s a béke hire mint villám csapott le a tiszta égből. Még a császáriak is elégedetlenek. Okát kérdi mindenki és adni senki nem tudja. Elégedetlen, boszus minden ember. Ezért költénk 5—700 milliót? ezért vérzett el 30—40,000 ember? ezért pang a kereskedés ? r En épen a császárhoz magához irék egy levelet, magasztalva külföldi politikáját, bár észrevevém, hogy a szabadság szót soha nem használja, csak a nemzeti függetlenséget emlegeti. De hiszen ez az, a mi nekünk is kellene. Csaknem hajlandó valék hinni, hogy ez értelemben ő a népeket védeni, támogatni fogja, s ha ezt teszi, Európa minden népei vele lesznek, s Európa sorsának másképen, de biztosabban lesz ura, mint I. Napóleon volt. Ennek ellenségei voltak fejedelmek és népek, III. Napóleonnak azok lehetnek ellenei, de mit árthatnak neki, ha a nemzetek rokonszenvét birja? Ugy látszik, sorsa is az lesz, mi vala bátyjáé. O is a fejedelmek szövetségét keresi, kivált az oroszét és a Habsburgokét. Most mosolyognak felé, de az első alkalommal elárulják őt is. Ausztriát legyőzte, most megsemmisíthette volna, nem tette, a nagylelkűt játszá, de