Szemere Bertalan: Naplóm - 2. kötet (1869)

— 127 — elég jeles, de sok benne az alak, és élet alig van egykettőben. Erővel történeti festész akar lenni, pedig nincs hozzá elég erélye és eszméje, mint génre és tájképfestő jelesb fogna lenni, — de ő is azok közé tartozik, kik más akarnak lenni mint mire hivatásuk van. Vörösmarty mindig drámaíró törekedett lenni. Fiatalabb, de eszesb, tüzesb, eszmedusabb Madarász Victor, csak az a baja, hogy nagyon szeret mást bírálni, s nem kis mértékben elbízott. Feje hasonlít a Petőfiéhez. Féltem hogy tehetsége lévén kritikára, teremteni nincs. Azonban Zách képe, mit most végzett be, igen meglepett. A gondolat oly egyszerű, mint az elrendezés, az ecset ügyes, változatos, tetszelgő, — szóval a fiatal embernek nagy jövendőt lehet ígérni. E képe az itteni kiállításban is diszes helyet foglalt volna el, de haza küldi, mert pénzre van szüksége. Eötvös J. nak irtam, figyelmeztetve e képre. Márczius. Congressusról beszélnek. Lehet, fog tartatni, de az bizonyos, hogy nem lesz sükere. Mit Napóleon kivánand, Ausztria nem adhatja meg, s mit ez megád, azt Napóleon nem fogadhatja el, és igy vége a háború lesz. Ez elkerülhetetlen, ha congressus lesz is, mi még nem bizonyos. Telekinek mondám: itt volna az ideje, Napóleon herczeggel az összeköttetést fentartani. De ő már rég nem volt nála, s nincs kedve menni. Én ellenben sajnálom, hogy nem mutattatám be magam, de eddig nem volt kilátás összeütközésre Austriával, s én nem szeretem az udvarokat, kivált hol őszinteség nincs. 0 elfő-