Szemere Bertalan: Naplóm - 2. kötet (1869)

— 117 — teljes, dévaj, — adjuk hozzá, hogy a magas, szikár, őszbe vegyült szakállos férfiú imponáló alak volt, s különösen vonzó a szabatos, barna szinü, mondhatni szép arcz, melyben a becsületes ember, a nemes lélek, az önzetlen kedély magát olvashatólag visszatükrözte. Irt magára egy epitaphot is, mely őt, a mint élt, a milyen volt, egészen jellemzi. Latinul és magyarul van irva; kedélyes dévajság, de nem kétlem, hogy ő azt komolyan vette, s óhajtása, hogy azt sírkövére messék. Mindjárt este irtam néhány sort Mészárosról a lapokba, többet nem lehetett, nem vették volna fel, a magyar ügy nem oly népszerű mint az olasz, a franczia ezt mint latin fajt rokonának tartja, sem oly befolyással nem birunk mint a lengyelek, kik emigránsok a mult század óta, s közttök sok gazdag s befolyásos ember van. A Presse azonnal fölvette, itt adom. Havin, a Siécle directora csak késő, egy ismerősöm közbevetésére, Picardéra, ki ügyvéd, a lap igazgatója, és Páris ellenzéki követe most. Megjelent benne december 6-án. A Kölner Zeitung nov. 30-án vette föl, de egyetmást kihagyván, — most alkalmasint bejárhat Austriába, s fél azt kellemetlenül érinteni. A Timesbe Vukovics irt, az rövid életrajz, tényeket sorol elő szárazon, nem jellemrajz. Horn a Journal des Débatsba akart írni, nem jelent meg, jele hogy nem vették fel, pedig ő a lap dolgozótársa.