Szemere Bertalan: Naplóm - 2. kötet (1869)
— 112 — Most tehát Görögországba fogok, mit eddig halasztgattam. Egyszersmind a tokaji borüzleten töröm fejemet. Többször irtam Vay Miklósnak, ő is felelt többször. Czélom: jót s jutányosán adni a hamisitott helyett, mit méregdrágán adnak. Teszem hazafiságból, de jövedelmi számításból is. Valamikép helyre kell pótolnom nőm veszteségét, 150,000 francot. 2000 palaczk adna 6C 30 fr. hasznot, nagyba véve. írtam Vaynak, ha a tokaji boregyesület, melynek ó' elnöke, Debbeld itteni kereskedő nevére, hiteles raktárt nyitna, mintán nevemre nem lehet, — ő az eszmét helyesli, s Debbeld, felhivásomra, megtette az ajánlatot. October. Egy lapban olvasám, hogy régi tanulótársam, Mezó'ssy László, vig ifjú, eredeti kebel, szenvedélyesen és országos sükerrel foglalkozik a tokaji borral. Főleg mivel Vay M. nem teljesiti a mire kértem, legalább nem elég erélylyel, irtam Mezőssynek, ki egy örömtelt, szives választ küldött. O mindenre kész, ő teljesít mindent, neki van készlete, ötven raktárt nyitott az országban, nem annyira hogy nyerjen, mint hogy a tokaji bor hitelét helyreállítsa. Lelkesedve ragadta meg tervemet, s most várok tőle 3 hordó boiú és 250 palaczkot. Itt pedig lépéseket tettem s felhívást már több oldalról kaptam. En üres óráimban számolgatok mint a paraszt aszszony, ki tojásait a vásárra vitte. De a sors képes minden terveimet feldönteni, — nekem a 2 X 2 nem négy, így bán ő velem.