Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)

1850. Január. — Páris. Jobb szerencsét a hazának, Bus napjai már valának. Es neked édes Lipoldám, kihez hit és szerelem 43 hónap óta köt, s az alatt 21 hónapig tőled teljesen távol voltam, s 9-ig csak névleg éltem veled, minden pillanatom a szorongatott hazáé volt. E pár év alatt elvesztéd anyádat, imádott anyádat, hazádat, engemet is ime, — és 4 hónapon ált naponkint azon irtózatos várakozásban éltél, hogy elfogattam, hogy talán a viradó nap mint fogolyt lát a börtönben a gyalázatos fa szomszédságában, mely a bűnt meggyalázta, de melyet a polgári erény megdicsó'it. Igen, megbűnhődte már ő a multat s jövendőt, hozz rá vig esztendőt!