Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)

— 76 — azt mondá Duschekkel, ha csak 100,000 szavaztatik, más 100,000 ajándékozhatás végett rendelkezése alá bocsátassék. Nem sok pénz az, azt hiszem, de minek mondja a mi nem igaz. Bűnös képmutató. Hiszen szállás igazításra 40,000 pírt kellett volna, a mint ő tervezte. írja, mint diaetai követnek donatiot akartak adni. Gondolatban lehetett, de még csak indítványba sem jött, még conferentiában sem. Természetes hogy el nem fogadta a mi nem ajánltatott. írja a határon tul félezer aranynyal ment; még Turnov-Severinben 700 volt, — azon skatulán kívül, mit meg sem tekintettek. írja, a koronát egy bizottmány pecsét alá tette, s I egy minister felelősége alatt, biztos helyre tétetett. Ebből sem igaz egy szó sem. Egy hang sem igaz benne. Semmit sem tud róla. És e pontban még roppant malitia is van. És Európa előtt igy mer fellépni! Nem retteg hogy néhány sorral a szégyenpadra szögezhetjük! Ingerli azokat, kik az ő poltronságát, ambitioját, kormányzását tartják Magyarország sírjának. Görgey elárulta a hazát, Kossuth elvesztette szökése, alattomos szökése által. Miért tette le a fegyvert, miért oszlott fel a bánáti ^ sereg, 45—50,000 ember? Mivel Görgey letette a fegyvert? Nem. Hanem mivel Kossuth szökve már a határszélen keresett testének menedéket. Neki nem kellett volna, nem volt szabad dictatort tenni, legkevésbé olyat, kit árulónak vallott. A sereg élén kellett volna Görgeyt elfogatni. Talán ő is (Kossuth) elveszett volna, ily pillanatban a golyó repül mindenfelé, de Görgey bizonyosan, s a haza nem, vagy nem ily gyalázatosan, menedék nélkül.