Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)

— 74 — Egy kort, mint egy vidéket minden oldalrul, minden szempontbul meg kell szemlélni. Nincs nagyobb hazugság mint a történet. Az elbeszélő téved minden nyomon; hiszen az elmúlt tennapot nem ismerjük jól. A philosoph maga teremt magának világot, s az alkotottat valókint fogadja el az olvasó. Mi ingatag tér ez. Irtózik tőle az én lelkiismeretességem. Isten neki. Azt hiszem, korszerűbb szolgálatot nem tehetek hazámnak a világ előtt. A nemzetet megismerteti jövendőjével, a világot a múlttal, melynek hiánya miatt látta s nézte összetett kézzel bukásunkat. Novemb. 30.—Decemb. 10. Isten neki ha Kossuth, e lelketlen dicshörpölő, írván magát teszi nevetségessé; ez még egyszer elvesztheti a hazát, de megmenteni nem képes, — kivéve hogy fejéül mászsza fel magát mint ügyes komédiás. Ismét irt, vagy szólt, midőn Viddinből a menekültek Sumlába vitettek. Hogy az angol, a franczia, hadat üzen a muszkának, és a török, hogy nemsokára a Dunán ált, vagy visszaeveznek, hogy ő meg van bizva a magyarokbul egy katonai testületet képezni . . . Amit mint otthon, s még mindig nem kaczag rajta Európa. Széchenyi megőrült, Kossuth szerencséjének sükere bóditá meg. Kossuth önmaga miatt fog megőrülni. A Times ugyan élesen jegyzi meg, hogy nem mutat mély lelkiismeretre, azon nemzetről, melyet a végveszélybe döntött, egy elégiával válni meg (érti bucsu-