Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)

Most veszem hasznát annak, hogy nem kényeztetvén el magamat, megtanultam tűrni mindent, nélkülözni sokat, sanyargatni testemet, mert a jobbhoz szokni igen könnyű, arra mindig van idő, de birni a rosszat, erre kell készíteni magunkat. H. alszik eleget, ha ébren van nyög, — az is bánt, hogy én hívtam ez útra, bár utolsó nap szavátul fölmentettem. Octob. 16. Korán indultunk el. H. ment egyenesen Corinth felé, én a kalauzzal Mykénre rándultam, mi félóra különbség. Mykéne hires város volt az ókorban. Homér gyakran emlegeti. Mint Tyrinthe nem fekszik magasan. Közel hozzá emelkedik két ékszerű hegy. Láttam cyclopsi falait, melyek a tyrinthihez hasonlók. Roppant és minden alakú kövekből van összerakva. Láttam az oroszlános kaput. Ugy látszik, később jött divatba az acropolisok épitése magasb hegyeken, midőn a görög nép. két ezer éven keresztül esak öldöste egymást szünetlen hadaiban. Közel van hozzá, egy hegyoldalban Agamemnon vagy az Atridák sirja, avagy kincsrejteke. Szebbet nem láttam. Kívülről, két oldalt kirakott bemenetel vezett bele. Kapuja nagy, lóháton mentünk belé. Mint egy gömbölyű pyramis van épitve, egymásra rakott kövekből. Belől tágas. A kapuszemöldökkő roppant, hossza lehet öt öl, széle több lépés. Egy másat a várhoz közel ásnak ki most. Gyönyörű mű, — de ez csak sírbolt lehetett, kincsnek nagyon nyilvános hely.