Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)

— 55 — Octob. 15. Hajnik még mindig rosszul érzi magát. Ezért ugy terveztem, hogy Astrosbul hajón megyünk Naupliába, onnan kocsin Mykénbe, Corinthbul kocsin Kalamatába, és onnan hajón Athénbe. Csak igy érhetünk 17-én reggel a Pyréusba, ha Isten küld kedvező' szelet; csak igy mehet kéj elmésen. H. egy igen gyenge talentom. Becsületes ember, de a rendőrség fejének alkalmatlan volt. Semmi számítás, semmi okosság nincs benne, sőt megfontolás sincs. Éreztem ezt már hon, hogy rendeleteimet teljesiti, de az organisatiót egy iznyire sem folytatta, s nem fejtette odább. E nyomorult kalauz, kinek maga sem hisz, kit utál, képes őt elámítani, megfogni. Es útközben mennyi bakot csinált Viddintől kezdve. . . Betegsége azért kellemetlen, mert minden bátorságát elvesztette. Gyermekebb a gyermeknél. Nem tudom szánni, csaknem boszankodni tudok rá. Nyögve utazik, nyögve megy az utczán, nyögve fekszik. . . Mie fáj, feje? hála Istennek nem. Gyomra? az sem. Mája? nem fáj semmim. De hát miért nyög? Olyan gyenge vagyok . . . Természetesen mindenki neveti a férfit, nagy szakállal, ki járni tud, lovagolni, és nyög. En kipirongattam. Hiszen Önnek vas természete van. Nem, felelém, hanem akaratom vas. Astrosig hegyeken mentünk, de Astros egy kies sik tengerparton fekszik, olajerdőtül véve körül. Astros egykor erősség volt. Egy csinos, nem magas sziklacsúcson, mely a tengerbe kissé benyúlik, feküdt az erősség.