Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)

50 Most ott sírhelyet sem ád a hatalom. Pedig bár hol éljek, nyugodni a haza földében szeretnék. . . Ott van a diós-győri völgyben egy magas domb, azon völgyben, hol a templom is van. A mint a barlangos, szoros helyen áltmenünk, balra van a nagy völgyben egy magas pázsitos, dombos hely, a Jaj-hiddal általellenben. Ott vágytam nyugodni az élet után. Ott vágytam egy templomot emelni a magánynak, fákkal körülültetve. A ki meglátogat ott megtalál; ha nem emlékezik reám a világ, annál csendesebben nyugszom. E dombot, só't e völgyet nevemről kivántam elneveztetni. Együgyű de kedves óhajtásom. . . Már 9-kor ismét a khánban valánk. Onnan pedig mentünk Leondari felé, DervenyaMakriblay khánon, vagy kis falun keresztül. Ma útitársam Hajnik roszul lett. Ez, ha tart, megkeseríti az utazást nekem is. A nap forrón süt. Mindenütt pompás magasságban emelkednek a kaktusok, gazdagon gyümölcsözvén. Némely levelének élén, szélein 14—20-at is megolvastam. Volt növény melyen 100-nál több volt. E völgyben sok az eperjfa. A hegyekben tölgy és bükfa terjesztgeti makkos ágait. Elvégre Leondariba értünk. Van fölötte egy várrom. A városka egy tágas völgy felett uralkodik. A kultúra ezt a legszebbek egyikévé tehetné. Ugy volt, itt elválunk néhány napra, mert én Spartát látni óhajtom. Azonban mivel igen sokat kívántak