Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)

— 46 — Ók magok igy írják le egymást. A görög csak görög. A magyar pedig azt mondja: Egy görögbül két zsidó telik ki, és még egy görög megmarad. Octob. 11. íme itt egy példa. Hajnik elveszti este ónnal irkált rövidke naplóját. Mondja, ki előhozza, egy colonatot kap. Nem hozta senki. Ismétli reggel, hogy 5-öt is adna, ki visszaadná. Előhozzák, de 8-at kérnek. A magyar földmivelő azt mondaná: itt van, tessék. — Mit kiván földi? A mit jószántából adni méltóztatik. És egy v.-forintot hálával fogadna. A paklovakat előre küldtük, s mi a kalauzzal megyünk Messéne felé. E szerint 3 nap nem élelmez, — a lovakat pedig mi tápláljuk, — fizetvén neki 40 francot naponkint. Áldozat a régi hősök emlékének. Mi szegények fizetjük, mi hazátlanok, — se czudar jellem nem engedi a multat sem élvezni. 9-kor indultunk el csak, és megállapodtunk este 6-kor. Egy folytában 9 óráig ültünk lóháton. Semmi szépet nem láttunk. Alig találtunk a hegyek közt két helységet. Mig végre egy magas tetőre érvén, felmerült élőnkbe Messéne völgye, egy gyönyörű sik, s nyugot-déli oldalán Ithome hegye mint egy fekete sátor, s előtte Evan, mint egy vékony magas czukorsüveg. Tul rajta a tenger hullámai terültek el. A sikot több mint félkörben a Taygét s az arcadiai hegyek veszik körül. Mint egy koszorú