Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)

De uton útfélen ki volt vagdalva, tördelve a gyönyörű kincs. Egyoldalrul néha, szabadabb és magasb téren, a tripoliczai hegyek tűntek fel; keletre a tenger. De bájost nem látott a szem. Este értünk Lalába, hol a forradalomban, a görög és török közt az első csata volt. Hires a lalai sik, mint legegészségesb vidéke e honnak. Azonban nem műveltebb a többinél ez sem. E sik a hegyek tetején van. Kalavrita felől le kell ide ereszkedni, innen Olymp felé ismét le. Octob. 10. Lalához Olymp 2x/2 óra. A Cladée vize folyamát követtük, mely (mostani nevén Strawkephala) az Alpheusba (Ruphia) omlik. Érdekes volt utunk. A völgyekben minden van, és a hegyek oldalain. Cser, bük, fenyő, platán, s a bokroknak minden neme. A fenyő alja be van vagdalva, s a kicsorgott szurkot a szegény görög vaskanállal szedegeti fel. A hegyek itt, mint az Alpheus völgyeiek is, majdnem sziklátlanok. Ezek földhegyek, homokos, turfás, meszes részekkel. Apróbb darabokkal, halmokbul állanak, melyek csaknem egyenlő magasságúak. Sorozatuk s völgyeik kellemes tekintetüek. Csaknem egészen benővék fákkal, bokrokkal. Mindenütt az élet jelét hordják magukon , a hol nincs fa mintha csak a nyár mult volna el. Első vidék e két keskeny de hosszú völgy, mely mosolyogni látszik. Az Alpheus csavarogva s harsogva futja keresztül.