Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)

— 36 — Ha lánygyermekem leend, a Mnemosyne és e forrásból, ha fiu, ebből és a thermopylaei vizbó'l nyeri keresztelőjét. Szép reggel volt, az eső után kellemesen meleg. Elmémben forgattam Delplios ismeretlen titkait, és azt, hogy a papi hatalom, változó alakban mindig fen tudta végtelen hatalmát tartani. Az emberi gyöngeség a mag, mely különböző helyeken, különböző időkben más-más szinü virágokban nyilatkozik. A házi leány, egy-egy virágbokrétát nyújtott ált, jobb kezét szivére tévén. így jutánk Delphosba, az ég hangja és zenéje közt, igy hagytuk el, egy ártatlan leányka bokrétájával ékesítve. Crissán menvén keresztül, igen nehéz, igen kellemetlen, és veszélyes uton mentünk Galaxydinbe. Utunk az apró öblök szerint tekergett, elhagyott régi török utak és sima szikladarabok közt. Este 472"kor ott valánk. Eszembe jut azon nap, midőn Thébét elhagytuk. A Kytheron hegysor, különösen a közép, a főcsoportozat nyakát, apró gyöngyféle fehér felhők lengték körül. A Heliconnak épen tetejéről egy felhőcske párolgott fel, melynek teteje mindinkább terjedt, mintha az oltártüznek füstje volna. A Parnass legmagasb ormain, és ormai körül pedig nagyobb fellegek gyűltek össze, mintegy függönyök a muzák tartózkodása körül. És e három tünemény folyvást látható volt, mig utaztunk.