Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)
— 336 el . . . 31-kén vágy étel után, . . . s kezd abban részt venni, a mi körülötte történik. Az orvos jó ember, de hideg volt kezdetben. Az asszonytól megtudván, kik vagyunk, mintha kicserélték volna. Az orvosból barát vált. 0 republikánus, 1848-ban békebiró volt, egyik fó'dolgozó társa a Tribüné de la Gironde-nak, a coup d'état-kor internálták, innen nem távozhatott, Bordeauxba most is csak engedelemmel mehet, azon tul épen nem. És ilyen internatio alatt még sokan szenvednek. Apja, orvos szinte (ó', a fiu, 45—50 éves), legitimista, testvére, kereskedelmi hajóskapitány jelenleg, orleanista, ime ez a képe a franczia pártoknak . . . Mióta ide jöttein, olvasgatok, olvasom Mtiller 24 Bücher der alig. Weltgeschichte-jét — nem ismertem; mily ó'sileg classikus munka, mi szabatos, mi mély, mi quintessenciáló, s mi tiszta, világos a mellett. Nyelve nehéz, különcz, sajátságos, de illik a republikánus szellemhez, mely benne lengedez . . . Legtöbb időt töltöttem mesék Írásával. E szenvedély kapott meg. Némely nap három-négy mesét irtam. Rendesen reggel midó'n fölkeltem, és ebéd után este, szivarozás közben. A mit gyermekkoromban éreztem, érzem most is, t. i. az újhold költői eremet, ha ugyan az, kinyitja, a holdfogyás bezárja. Akkor könnyebben dolgozom mindent, de költői dolgokra csak akkor van kedvem és erem. Különös, hogy 43 éves koromban adom magam a költői pályára. Igaz, a politikával foglalkozván és hivatalt viselvén, egészen azé voltam, én csak egy tárgyé tudok lenni egyszerre. Fiatal éveimben, 16—20 év közt sok verset irtam, dalokat, balladákat, epigrammokat, két kis drámát (a Minervában 1831-ben jelent meg, gondolom Sz . . . n jel alatt), próbáltam eposzt is irni. Otthon megvoltak irataim közt, de alkalmasint el-