Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)

Menvén arra, már közel hozá feltekintek egy ablakba s ott látom Gr. Andrássy Gyulát. Elbámul o — En ben­nem látja az első számüzöttet. Utánam sietett. Tanácsolja, menjek el innen sietve, mert a diván ellene levén a ministeriumnak, a magyarok kiadatását elhatározza. Ma indul egy török gőzös Vid­dinbe, azon utasitással: ki álttér az Islamra, az jöhet vele, és innen mehet a hova tetszik. Más utat nem is­mernek megmenteni a magyarokat. Sept. 12. Bebekbe kicsolnakáztam Andrássyhoz. Ismét un­szolt, menjek franczia vagy amerikai hajóra. Ghika nála volt mondani, hogy a muszka és osztrák követségnél már tudják hogy itt vagyok, és hogy a diván alkalmasint roszat határozott. 15-ke előtt nem megyek. Körül kell itt néznem. Azonban szállásomat változtattam. Levelet küldök Dinámnak*), 4 uton küldöm ugyanazt. Mi sokat szenved ö. Mi rettenetes a bizonytalan­ság! A halál kínait állja ki naponként, Isten, légy vi­gasztalója ! Sept. 13. 14. Skutarit Ázsiában, Stambulban a bazárokat, a pia­czokat megjártuk. Voltunk a Seraskir toronyban, az oszlopos föld alatti teremben. Bepillantánk egy pár mo­shéba? — az Achmeté felséges, architecturája által. *) Neje, Leopoldina.

Next

/
Oldalképek
Tartalom