Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)

— 152 — tóriai Magyarországot akar, mint Kossuth, Vukovics, stb. de aristokratiai formákkal, mig ezek a demokratiai elveken akarják a históriai épületet fentartani, mi képtelenség. Batthyány, ki otthon évenkint 500,000 francot költhetett el, itt 12,000-el is zúgolódás nélkül is megél. Könnyelműségből nem mentett meg semmit, vagy büszkeségből? Azt elhatározni bajos volna, de az igaz, hogy 18.000,000 franc veszteségét zúgolódás nélkül tűri. Ha sem ember, sem Isten, sem hidegszivü rokonai nem segítenek rajta, ő nem fog koldulni, — előbb egy pisztolygolyót kerget agyán keresztül. Batthyány sokat olvas, ir is, már két munkát irt a magyar ügyről, de nem bir elég erélylyel, nem folyvásti dolog embere, nem ért conspiratióhoz, szóval ő bátor, határozott ember magára nézve, de nem vezető, nem kezdeményező. Sőt rest kissé, — mindig tisztában magával, azonban mégis sokszor engedett megtörténni dolgokat, esélytelenségből, miket nem helyeselt. íme a legfőbb egyének. (Mészárosról felejték szólani.— Későbbi oldaljegyzet.) A kiben értelem van, abban erély nincs, a ki szegény, az prédál, a ki gazdag, az fösvénykedik vagy élvez. Nem művelik magokat, nincsenek összeköttetésben sem a demokrata párttal, sem a kormányokkal, nem írnak semmit, hogy a magyar ügyet a spekulativ-politika körébe fölemeljék. Én ugyan azt hiszem, csaknem semmi az a mit az emigratio tehetne, de hozzá teszem, hogy az emigratióban törekvés sem mutatkozik valamit tenni. Orientális apathia ölte meg lelköket. Es ime ezek hiszik azt (vannak kivételek), hogy ők viszik vissza a szabadságot. Kossuth és a londoni emigratio egy része közt szakadás történt. Tudjuk, Kossuth elutazván, egy comitét nevezett ki, melynek elnöke volt Kemény Farkas, tag-