Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)

— 143 — most a nép előtt, mely benne a magyar ügyet imádja, s az osztrák-ellenséget tekinti, ép oly mélyen fog bukni. A baj az, hogy az ügyünk iránti sympathiának is egy része vele elenyészik. . . Oeczember 2-ika Coup d' état. Európa sorsa uj stádiumba lépett. . . Francziaország és benne a demokratia gyalázatosan megbukott. . . Csak a respublika-név mint egy üres czimer maradt fenn, mely a leégett épület romjain lógván a szélben, annak szomorú helyét jelenti. . . A reactio győz mindenfelé egész Európában. . . Francziaország lőn Ausztria és Muszkaország szövetségese . . . Hihetetlen volna, ha saját szemeinkkel nem látnók. Azonban, bár mi szégyenteljes Francziaország állapota, ez olyan martyrság, mit a közjóért neki tűrnie kell. A forradalom menetele, mint a rohanó locomotiv, egy ügyesen és észrevétlenül oda vetett kavicson kifordult a sinről, de csak azért hogy visszahelyezve ujabb erővel folytassa feltartóztathatlan útját. Lajos-Napoleon elnök lesz, 10 évre. Lajos-Napoleon császár lesz. Lajos-Napoleon, a trónon tul, bátyja dicsőségére is fog törekedni, s mintegy megtévedt üstökös a csillagrendszer között, zavart támasztand Európában. Mennél általánosb lesz a visszavonás, a zavar, a háború : annál biztosabb lesz a népek diadalma. Én Lajos-Napoleont, e papir-darabkán, üdvezlem a szabadság nevében, az ő czéljai eszközül fognak szolgálni a sors vas kezében.