Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)

— 131 — politikát követnek, azóta nem bánt az hogy tétlen vagyok. Miért ne az ő kezökkel kikaparni a sült gesztenyét a tűzből? A muszka sereg Magyarországbul kevesb dicsőséget vitt haza, mint szabadsági szikrát. Még egypár ilyen expeditió, és Miklós maga ingatta meg trónjának alapját. Németországban 1848 előtt, és 1848-ban republikánusnak lenni annyi volt mint bolondnak lenni. A porosz király s többi társai oda vitték a dolgot, hogy ki nem absolut rendszert követ, azt a kormány üldözi, ki alkotmánynál beszél királylyal, annak szemébe a história rémitő tükrét tartják a republikánusok, — e szerint az árnyéklatok eltűnvén csak két párt van: absolutismus és republikánus, királyi és néppárt. Austriának sikerült népeit egymás ellen ingerelni; de sükerült mind azt most maga ellen dühösiteni. Ez az első szükséges lépés volt arra, hogy a népek egyet értsenek. így van ez egész Európában. Francziaországban az elnökben, mivel csak a czim, nem a rosz változott, már a hatalmat, a kormányt eszmében támadják meg. Az angol praktikus ész ezt mind belátja, és minden szinü lapjai nem szűnnek meg kiáltani: hogy Európát republikánussá az absolut fejedelmek teszik, azzá lenni kényszeritik. S ugy van. Tehát hogy ne reménylenék ?! A mult lapokon szóltam Kozinárul. Kiesett fejemből egy, a mit szinte fel akartam jegyezni. T. i. ő Deákkal többször találkozott Horváthnál, ha jól emlékezem Eduárd vagy Edmond a neve. Csak ehhez járt D., máshova nem. Es ott gyakran szó volt a forradalomrul, annak 9*