Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)

Első nap egy falunál háltunk. Másnap Rustsukig, harmadnap Sistowig, és sept. 1-én Silistriába értünk, dél előtt. Balra vannak az oláh végó'rházák a dunaparton, kik, ha szél néha oda hajtott, puskával fenyegettek; jobbra a bulgár-török helységek minaretjeikkel, és váltva, kies és kietlen partjaikkal mutatkoztak. A hajón magunk főztünk, a tolmácstul törökül nagy szenvedélylyel tanultunk, és én olvasgattam. Néha szélcsendben, néha vészben utaztunk, de boldogok valánk a szabadban, — Viddin mint rémkép volt lelkünkben, és a diplomatiai alkudozás hosszadalmas és bizonytalan kimenetele. Sept. 2. Négy szekéren, reggel 5-kor indultunk el Várna felé. Nem előzött meg senki, nincs rendelet elfogatásunkra. Nem közlém aggodalmamat a többivel, de aggódtam folyvást. Ha megtudták, ki ment el, alig nézhetik el, s gyáva, irigy, ellenségem van elég az ott maradtak közt. Apró, vasatlan, nyikorgó, szűk szekerek, két-két lóval. Lassan haladtunk a műveletlen, bokroy vidéken. Első nap Kajnarcsikén háltunk; másnap Arabacsi, Karapelli, Opancsán keresztül menve, Kumsán. Mindenütt rab1lókkal ijesztgettek, mindenütt magunk főztünk s az udvaron háltunk. Harmadnap, sept. 4-én dél előtt értünk Várnára. Ez egy nagy amphitheatrum. Előtte a Fekete-tenger, mögötte magas hegyektől környezett sikság. De a gőzhajó tennap ment el. Gőzhajóra 10-ig kellett várakoznunk. Időközben az olasz grammaticát és Schiller történeti Írásait olvasgattam.