Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)

— 117 — Pénztárunkban mindössze alig volt 2500—3000 franc, és azzal sok emberen segítettünk. Gyűlt magyaroktul, kik itt áltutaztak, olyanoktul, kik nem vettek részt a szabadságharczban, és most 50, 100 franccal hazafiúi nagy kötelességöket teljesíteni, az elmulasztottat helyrepótolni vélik. Vissza kellene lökni, — de szegény száműzött társaink miatt azt nem tehetjük. Néha ir Kiutahiából Batthyány, Házmán, Lórodi, most ir Mészáros is. A többek közt irja: „Nem tudom, hogy az a sok dii majorum és minorum gentium katona kevesbet angol státusférfi-e mint mi itten, azaz, hogy azok a politikus vélemény szerint osztják-e magánytársalgási köröket, vagy hogy a közös szerencsétlenség jobban egyesiti őket mint quondam? Mi itt derekasan megtartjuk elszigetelésünket, bár egy kaszárnyában lakunk — Batthyányin kivül, — Kossuth még most is uralkodik, és van udvara, mi több testőrsége, hadi tudományban neveli magát, jövendőben nélkülözni akarván a vezéreket, az alvezetőknek egy útmutatást is irt. Vele Visoczki társalkodik a főbb lengyelek közt, ki lévén jelelve egy időben, ő alatta főbb hadi szerepet viselni. Perczel nejével és testvérével s nejével szinte magának él, elkészítvén memoirjait, Dembinszki magának, s én magamnak annyiban hogy Kossuthtal soha sem, Perczellel keveset hanem barátilag, Batthyányval gyakrabban, Dembinszkivel pedig mindennap, együtt whistezvén. Batthyány mindenkivel barátságos . . . Költ jan. 18. 1851." Nagyobb csapás azonban nem érhette a jövendőt, mint Bém halála (Aleppo, dec. 9—10.). Semmi volt midőn Magyarországba jött, most minden ő volt. Mészáros nem vezér — nem is tartja magát annak.