Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)

— 2 — Katonáink lerakták fegyvereiket. Csaknem sírtam e pillanatban. Lelkem sírt is köny nélkül. Fájdalmam kimondhatatlan. Két basa volt a táborban : Halim és Mehemed Ali, Mi a Kaimakán táborában valánk, hol megvendégeltek. Ez a tábor parancsnoka. Batthyány mind a háromnak ajándékot adott. E nép gyermek. Egyik örült az ajándéknak, másik nem, de mindenik elfogadta. Batthyány mint minister utazott nejével, 3 kocsival, 4 paripával. En fél-incognitóban tartám magamat, részint mivel nem bizom e vad népben, részint mivel egy kétlovas szekerkén utazván, vesztett volna a török szemében azon rang, mit a török egy ministerben képzel, s mit B. urilag fentartott. E népre csak a külső hat. Pár óra múlva mentünk Turnov-Severinbe két lovag kíséretében. O mi kietlen, miveletlen vidék. O mi nyomorult viskók, nagy része földalatti odu. O mi piszkos, sápadt, fonnyadt nép. És ettől mi támaszt reménylettünk ? ! A koldus és nyomorék kinek lehet segédeimül? Este felé érkeztünk Turnovba. A basa a kerületi kormányzóhoz ajánlott. Szivesen látszott fogadni, fél német család. Az ur muszka kémnek mondatik. Belől bécsi bútorok, az ablakok pedig itt-ott papírral beragasztva. Fény és nyomor e nép élete, az uré a fény, a nyomor a népé. Itt van Sevér tornyának, és Traján hídjának omladéka. Augustus 25. Éjjel 1-kor fölverettünk. A basa üzeni, menjünk, mivel a muszka Bémet űzvén, erre jöhet.