Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)

— 100 — novellát s annál fogva nem is tudom mennyiben alapszik valóságon: de az egész dolog engem azon csapásra emlékeztet, mely a volt magyar ministerelnök Szemere nejét érte. Egész octoberig mit sem tudva férjéről, s a legborzasztóbbtól rettegve miatta folyvást, csak néhány hónappal utóbb véve a bizonyos tudósitást Párisba érkeztéről, annyira aggódott rajta, hogy midőn néhány hét előtt egy kis leánykával betegedék le, a gyermek magában hozta a halál csiráját s sok szenvedés után a múlt héten meg is halt. A rendőrség megvizsgálta a kis hullát s mint hallom nem támasztott semmi nehézséget, hogy az a család jószágára vitessék ki." De azért csak otthon vissza, tehát fogva tartoztatják. Haynau őt derék, jeles, de szerencsétlen asszonynak mondja, azonban szabadságot csak azoknak ád, kik sem szerencsétlenek, sem a jeles nevet a zsarnokiul nem érdemlik, mert a mozgalomba avatkoztak. Kossuthnak és gőgös nejének gyermekeit áltküldték, hivatalosan csaknem. A gyermekek jól éltek Pesten, azoknak mindegy, tehát csak a szüléknek tőnek vele örömet. Hála Istennek! De én bűnösb volnék előttök mint Kossuth? Nőm terheltebb mint amaz asszony? Es nem inkább Dinámat büntetik mint engemet, a mennyiben ő ártatlan teljesen, s mindent vesztett a forradalomban? Almássynét kieresztették, pedig Almássy irta alá a trónvesztést, miért a jegyző, Szacsvay felakasztatott. Orczynét kieresztették, Perczelnét is, Egressynét is, Lónyaynét is. *. Mi mind ennek az oka? Avagy csak a sors czélja benne, hogy Dinám szenvedjen? O, ki négy hónapig minden nap a halál félelmét állotta ki, nem tudván hol s biztosságban vagyok-e. O, ki aztán beteg volt. O, ki