Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)

— 96 April. Ide jutott egy Vermes nevü magyar is, gondolom Bácsbul való, ki7 mivel a rögtönitélőszék tagja volt, szinte Viddinbe, onnan Sumlába menekedett. Onnan azonban próbált eltávozni, de útközben egy török tiszt által felfogatván, Várnába vitetett. Az útlevél nem illett rá, de igen társára, a kié nem volt, és azt vele eleresztették. O végre megmondta nevét. De nem látszottak hinni. A várparancsnoknál volt beszállítva. Nagy figyelemmel bántak vele. Mindent megtettek a mit óhajtott. Már tizenegy nap mult el, s még mindig le volt tartóztatva. O ismét mondá nevét, s hogy vigyék a hová akarják. De a parancsnok szemébe mosolygott, s rázván fejét mondá : Szemere. Elfogatásomra sok ezer piaszter volt téve. „Végre kisült, — mondá — hogy nem vagyok Ön, s ugy Sumlába visszavittek." — Ez történt már deczemberben. — Munkámban haladok. Májusban bevégzem, ha ismét nem esik rám a szédülés, mi a mult hóban három hétig kínzott. Két kötet lehet belőle. Már német fordításával is foglalkozunk. Különben kellemetlen hónap. Nem ítéltek el, s nőink nem eresztetnek ki. Dináék távol vannak a megosztozástól. Az újságok mindig telvék alacsony rágalmakkal. A félreértés napi renden van. A többi alszik, hever, mulat, legfölebb a jövendőrül vagy a múltról beszél, cseveg, én pedig mint az