Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)

— 94 — Mártius 15-31. Mártius 20-án reggel, 2l/2 órakor született egy kis leányunk, ki a keresztelőben Therézia Ilona Lipolda nevet kapott. Küldtem castaliai-mnemosynei forrásbul vizet, alig hiszem hogy a katholikus pap a keresztelőnél merte volna használni! O azok a keresztyén papok! Most Angliában azon viaskodnak, a keresztelőviz-e az mi által az eredeti bűn eltöröltetik! Elvégre tehát megjött a kis vendég; Mimihez fiu párnak jobban illett volna, — de nem tudja az ember mi alakban küldi Isten a jót, az örömet. Lipoldám szüléinek szinte 3-ik leányuk volt, nem látták szivesen, — és utána következett két fiu, ő csupa örömnek, ezek csupa bánatnak forrásai. Therézia nevet Dinám kivánt, — szeretett anyja miatt. Nekem kiállhatatlan, gőgös, a mellett paraszt modorú, beszédű K.-nét juttatja eszembe, — anyánkat én nem nevéről ismertem. Heléne szebb igy mint magyarul. Lipoldát én kivántam. Majd ha felnő, válaszszon közüle magának. E szerint hála Istennek, elmúlt Dinám félelme és fájdalma, és a mi a kijövésben gátolá. Ez a legjobb, — mert egy Corvint most szerettem volna, vagy más névvel nevezni a virágot. De ezt csak magamnak tartom. Dina ne tudjon róla semmit. Nem régiben óvást tettem ellene, hogy nevem azon okirat alá van jegyezve, melyben Görgeynek a dictatura áltadatik. Senkit nem neveztem, csak okát adám, miért