Szemere Bertalan: Levelek : 1849-1862 (1870)

Szemere Bertalan, Szemere Gyurinak. Páris, october 23-án 1851. Szemere Gyurinak. Kedves Gyurim! íme e pár sor fölkeres a régi földvár dombjai mögött. Nem akar alkalmatlankodni, csak üdvezel szivesen — egy hang a múltból. Ott képzellek fiaid közt, kikről csak azt mondhatom el, én is ismertem valaha. Megláthatom-e ezeket? azt a jó Isten tudja, ki, azt mondják, akkor is bölcsen cselekszik, ha a világot össze-vissza forgatja. Megvallom, nekem véghetlen örömet okozna tudnom, hogy szépen fejlenek, hogy kéjed telik bennök, hogy nem lesznek lángtól üresek mint ama (hegyaljai) volkánhegyek ott köröskörül. Csak ne szoritsd az iskolai kézi könyvek közé, szerettesd meg velők a természetet a népben és a szabadban, és aztán a világirodalomban. Ha ebben lép be az ember, egy végtelen tág horizon nyilik meg a szemnek, alig kell tanulni, már a puszta körültekintés kibővíti a lelket.