Szemere Bertalan: Levelek : 1849-1862 (1870)

- 85 — Már magában gyönyör oly szép kézírást olvasni. De kedves olvasmány a munka is, tiszta, szabatos, correct nyelv, könnyű, világos styl, jól választott, találó, válogatott kifejezések, mind ez elbájol. De a formára észrevételem van. Miért választá ama bibliai versezetet? Miért azon prófétai nyelvet, mely korunkban anachronismus? Miért csinál, forma által, puszta átmeneteiből egy-egy axiómát? Tgy van a Korán is irva, minden phrázis, iít is, minek még értelme sincs, egy kikezdés. Ha ez megy, vallási tárgynál van csak helyén, tudománynál nincs. Mi a belső formát illeti, nem szeretem, hogy tudománynak költői alakot választott. Ilyesmi hajdan helyén volt, most nincs többé. Vagy költemény legyen, vagy tudomány, különben az olvasó nem fogja tudni mi a való, mi a képzelődés, kivált a magyar olvasó nem, mi fontos tekintet. Bár a genesis-tanban (geolog., geogr., astron. stb.) nem vagyok honos, annyit mégis tudok, hogy mit költői alakban ád elő, az tudományilag is áll. Az elszórt eszmék komoly tanulmány eredményei. De a ki ennyit sem tud belőle, az elmejátéknak veszi, ki többet tud, azt ki nem elégíti. Es miért kellett ily abstract dolgokat egy mágusz szájába adni? Miért költeménykép előadni, mi positiv tudomány ? Ezt nem látom át, — más részről sajnálom, hogy ennyi tanulmány elvész, mert a forma miatt hitelét veszti el. Másképen előadva, bár a tárgy magas, annak sublimitása maga sok sóvárgó emberben vágyat gerjesztett volna, megismerkedni e tudománynyal, melyet még nem ért. Különösen a magyar publikumnak szakismeretre van szüksége, írónak s olvasónak egyiránt. On a mun-