Szemere Bertalan: Levelek : 1849-1862 (1870)

Szemere Bertalan Rónay Jáczintnak. I. Páris, sept. 13-án 1852. íme e néhány sort csak azért irom oly röviden, hogy egy hazánkfiát ajánljam, ki Londont megismerni vágy. Nevét ő maga mondja meg, hogy ön ismét magának tartsa meg, mint én még e papirosra se bizom. Mint régi barátom fogadja szívesen, ha személyesen talán nem ismerte, hirébó'l bizonyosan. *) Becses levelét kegyednek ma vettük; nőm üdvözli szívesen, és azt üzeni, szép levél volna, ha nem került volna egy esztendőbe. És ebben igaza van, mert jól tudhatta ön, hogy ama, bár rövid, ismeretség után mindig szivesen fogadtuk volna sorait, sőt vágytunk reájok. Azon sok igazra, mit benne elmond, most nem felelek, sőt inkább arra kérem, hogy szíveskednék az ottani viszonyokat nekem jellemezni (a személyek és pártok közt). Szomorú mind az, kicsinyszerü is, de egymás dolga mégis érdekel. A mit hallottam, a mit irtak, mind az oly töredékes, hogy én az emigratió tagjaiban ama régi emberekre sok részben nem ismerek. *) Lukács Móricz.