Szemere Bertalan: Levelek : 1849-1862 (1870)

— 56 — Ez neki némi szerencse, s kellemes telet ígér magának. Andrássy is megjön. Dembinszki mint tudod, velünk egy házban lakik, s hetenként egy pár estét vele töltünk el. Csengerynek két gyermeke volt, nőm mondja, ritka szép gyermekek, s hirtelen mindkettő meghalt. Zárka is a jobb életre költözött. Balogh Pál, pesti orvos, itt van, én nem láttam, igaz otthon sem ismertem. Dudás visszatér keletre, a mit gyűjt el is költi útjára. István herczeg is 100 frankot adott neki, — mindennek való inkább mint papnak. E napokban kaptam Mocsáry Lajostól egy munkát „A magyar társas-élet", melyben elemzi: a magyar mágnást és a táblabirókat. Czélja a könyvnek hibáikat kimutatván, javulásra birni őket és összetartásra felhivni. A munka alaposan, kedélyesen, mérséklettel van irva, s annyiban egészen uj téren mozog, a mennyiben íróink a társaséletről nem értekeztek. Nekem az eszme tetszik; politikailag a nemzet semmit nem tehetvén, socialis tekintetben ismerje, tökélesitse, javítsa, civilisálja magát, s ha ezt teszi, biztosabban meg fogja nemzetségét őrizni, s az egykori politikai élet annál erősb alapokon fog nyugodni. — En neki ajánlottam, mi jó lenne, ha olyan „Spectator"féle heti lap indíttatnék meg, mely a nemzet belső életét, szokásait, erkölcseit, a különbféle vallás-felekezeteket, fajokat, osztályokat venné bírálat alá, oly czélból hogy a nemzet összege belső önismeretre vezéreltetvén, tisztábban látná mind erejét, mind teendőjét, s hogy egymásnak gyöngéit megbocsáttatván, a kiengesztelődés munkája előkészíttetnék. Szóval, socia-