Szemere Bertalan: Levelek : 1849-1862 (1870)

Belátom, hibáztam, hogy eddig nem tettem. Lesz majd uj zaj. Mert kevés van e hitben, Almássy sincs, kit megtérítettnek véltem. — — — — — — — IX. Páris, augustus 2-án, 1856. Barátom! Kissé elkéstem felelni, mint te nem siettél irni, de a sok baj .... a hurczolkodás az asszonyok elutazása, mind az meggátolt felelni előbb — — Az amnestia az csak komédia, Bónison kivül kevés fontos egyénre terjedt ki, másrészről igaz, a szabadság mindenkinek kedves. A vagyonok visszaadása még nagyobb komédia, alig van a 600 közt 10 birtokos. Beöthy Eugen is ott van, — neje ügyes asszony, inkább férfiú volt volna a forradalomban is mint a szegény Ödön, ki mindig számítgatott. Kérded, helyeslem-e hogy magyart, ha fel nem keres, nem szólítod .meg. Én kezdet óta ez elvhez tartám magamat. En nem delicatesseből, mint te motiválod, hanem büszkeségből, azaz önérzetből; az ő kötelességük a számüzöttet, mint szenvedő rokont fölkeresni. Most Isten veled, szívesen várom visszatértedet, kivált ha veled nyíltabban lehetne szólani, ujabb időben te is a diplomaták iskolájába szegődtél, mi hidd el. a te régi jellemedhez teljességgel nem illik. Hagyd azon mázt ott a tenger hullámaiban. A viszontagság ragadjon el bár mindent, tartsuk meg régi, eredeti jellemün-