Szemere Bertalan: Levelek : 1849-1862 (1870)

VIII. Paris, január 5-én, 1856. Kedves barátom! Fogadd szives újévi üdvözletemet, ha mi nem kívánunk azt egymásnak, ki kivánjon? Hiszen oda jutánk7 hogy a magyar magyarnak sem barátja többé. En rég törekvém ezen túl tenni magam, de néha még is érzem súlyát, mivel ez természetellenes helyzet. . . . Hallom, itt van Kmety, én nem láttam, bár keletről köszöntött ; nem csodálkozom elmaradásán, ki előbb találkozik Kissel, Gorovéval, Almássyval, mint velem, az nem jön hozzám. Degré is itt van, valaha a politiához mint titkárt neveztem ki, — még nem láttam; a fölebbi okból alkalmasint szinte nem fogom látni. Kár hogy itt nem vagy, sok ismerőseidről adhatna neked hirt. . . . Almássyt mint irod látjuk, de mint puszta ismerős, formális visiteket tesz és kap, többet róla azért nem irok, mivel te őt nem akarod ismerni. Pedig ha ismernéd! És ha épen t e ismernéd ! Miért volt duellum Teleki és Klapka közt, tőle lehetetlen megtudni, ő a tényt is titkolta, tudod te az okát? Valóban ilyesmit szégyenlhetünk. . . . Hajnik még mindig itt van, de azon hirlapi közlemények után, mik szerint az osztrák követségek a folyamodások elfogadására utasitnak, elvégre is reménye lehet haza mehetni. Tőle kitelik, hogy szolgálatot is vállal, meggyőződésből, őt mindenről meggyőzhetni. Nem birja arczképedet a Langdale-né leánya? Enyimet Almássy által kérette, mondván hogy valamennyi magyarét birja. De Almássy ezt oly mokányos