Szemere Bertalan: Levelek : 1849-1862 (1870)

— 30 — De ismered-e magadat?' En azt óhajtanám tőled, lennél közlékenyebb. Ha van terved, A-tól V-ig add elő; ha nincs, ne színleld. Fejezd ki, mit akarsz, mit reménylesz; mondd ki: harcz vagy béke. De te elzárkózol. Alig tudatsz valamit a hadi eseményekről. Külön akarsz operálni. Mindig marad valami, a mit nem értünk mi sem. Az anti-polgár szellemet nem csak tűröd, sőt szítod táborodban. Es igy tovább. Kérlek, neked, ki a hadban népszerű vezér lettél, más szereped van mint bár kinek. Te neked őszintén, tárt kebellel, de határozottan kell szólanod. De azt „bízzunk sorsodra, küldjünk 100 millió ftot, — menjünk oda hol nincs semmi", effélét nem lehet érteni. r En azt hiszem, benned meg van az önuralkodás ereje. Te bátor vagy. Te játszol az ember életével, a másokéval, a magadéval. Te az igazat meg mered mondani. Te birsz emelkedni oda, hogy félre tevén mindent: a haza minden előtt. Ily czél mellett minden melléktekintet törpeség. Kern hiszem, hogy azon hibában szenvednél, miben Kossuth, ki csak maga akarja a hazát megmenteni. Sokan azonban azt hiszik. Legyünk igazságosak K. iránt. Sokat tett, legtöbbet. De a forradalmat végre hajthatja-e, kétlem. Megijed, nem tud lenni szigorú, nem állhatatos, félti a hatalmat, a végnek dicsőségére szomjaz, ingerlékeny, mi idegen befolyásnak mindig nagy tért enged. . . . De ne feledjük a varázst, mely nevét körülömli, ez már maga nagy hatalom. Hatalom ő mint a tenger, melyet a vész felver, de az a vész, mely felverte, nem képes lecsillapítani. Általában a nagy szónokok a státust mindig veszélyeztették. Ott Róma, ott Athén története.