Szemere Bertalan: Levelek : 1849-1862 (1870)

— 24 — nák helyzetet. A nélkül a kormány még ily összetettségében is csaknem dictaturát gyakorolhatott volna. És miért alkalmatlanabb a nemzetgyűlés, mint volt Debreczenben? — mivel ott tökéletes gyámságban tartatott, nem csak ön ereje, hanem a félelem határa által is; de másodszor nem akarja azon szerepet vinni, mely bár hasznos volt a hazának, rájok nézve dicsőségtelen volt. A felébredt házban ösztönt látok vezérelni, de nem látok benne ahoz elegendő politikai eszélyességet. Ezt csak az vezérelheti, a ki kormányoz, és ez ön, mi nem kormányozunk. Es még ezekhez a következő nézeteimet, sőt hiedelmeimet adom. Én magasztalom forradalmunk humanitását, de azt nem erényének, hanem gyöngéjének tartom. Terrorismus, vagy helyesebben: szigor, határozott, következetes, ment meg egyedül, — ezt gyakorolhatja egy, de testület, kivált kettős, mint ön és mi, nem gyakorolhatja. Vezérekkel, kik közül fele nem engedelmeskedik, s a maga körében intézkedő, nem lehet e hazát megmenteni. Az ilyen apró dictátorok felibe, valódi dictátor kell. Nem mindig elég a hatalomnak szerettetése, kell hogy attól féljenek is. Áldozatok nélkül nincs forradalom, s a hazaáruláson kivül más hibák is vannak, miket büntetni kell, mikbe különben jó hazafiak szoktak esni. Önnek talentuma s tevékenysége mellett csak pusztán kivivő személyzetre van szüksége. Nem állhat meg minisztérium, mely maga is kormányozni akar. Az ilyen alkalmatlanná válik kormányozni, mert nem tőle erednek az intézkedések; a gépies kivitelre pedig azért nem jó, mivel, ha jó volna többre is, rendeltetése más. A mi-