Szemere Bertalan: Levelek : 1849-1862 (1870)

London, május 1. 2. Teljes készséggel elfogadom Önök azon becses ajánlatát, miszerint derék lapjok hasábjait a londoni ki­állításról irandó leveleimnek megnyitják. Teszem azt azon kecsegtető' reményben, hogy talán sikerülend egy­egy szépre nagyra áhítozó ifjú keblében némely jó esz­mét felköltenem, vagy titok csendében tervező férfiú gondolatjához egy adatkával járulnom, mint húsz év előtt sikerült külföldi utazásommal, az akkori ifjú nemze­dékben az utazás vágyát fölébresztenem. Semmi egyéb ez, mint a magvető szerény szerepe; kilépvén a megmi­veit földre, nyugodt lélekkel hinti az szét a jövő aratás magvait, hány kél ki és hány vész el belőlök? azt nem kérdi, sem aggódni nem engedi erős hite, azt gondolja magában: dolgozni emberé, áldani Istené. Azt sem tartózkodom kijelenteni, mikép Önök engem leköteleznek, helyet adván mult évben lapjokban néhány czikkemnek, melyek részint személyesek voltak, nemtelen megtámadások ellen kellvén magamat azokban védel­meznem; részint közérdekűek, a mennyiben kötelessé­gemnek tartám a nemzetet figyelmeztetni a külföldi segedelem hiu reményei ellen. Mit nyertek vele akár az ámítók, akár az ámítottak? Azóta nem mult-e el teljes és keserves másfél év, és ama balga remények­ből teljesült-e be csak egy jota is? Az tévedt-e, ki

Next

/
Oldalképek
Tartalom