Szemere Bertalan: Levelek : 1849-1862 (1870)

— 148 — juttatni azokat, kik, mint a 18-ik században Franczia­országban történt, irók eszméit követve lőnek reformá­torok, ez logikailag az összes alkotmány feldöntésére ve­zette ott őket, megszületett a theoriailag gyönyörű köz­pontositás, de a szabadság beleveszett. E kisérlet nálunk sokkal veszedelmesb lenne. Francziaország faj-homoge­neitásnál fogva hasonló egy márvány darabhoz, melyet egyképen lehetett feldolgozni, de hazánk egy sokféle ter­mészetű anyagból összerakott mozaik nemű egész, mely­nek minden oldala másféle s szerfölött gondos, kiméletes bánásmódot igényel. Kezdettől fogva védelmi jelleme volt Ősi alkotmá­nyunknak. Mint hóditó faj védni kellé magunkat a ben­lakóktól, utóbb a mongol s török áradásai, aztán az osz­trák absolutistikus tervei ellen. Még most is, bár némileg változék helyzetünk, védelmi állapotra vagyunk szoritva,— álmodnak kik azt vélik, hogy tettleges vagy épen táma­dói szerepet viselhetünk. Ellenséges elemektől észak, kelet, dél, nyugat felől körül lévén véve, gyöngeségünk azon­nal ki fog tűnni, mihelyt támadólag lépünk fel, helyze­tünk mindenben egy erős váréhoz hasonlit, mely véde­lemre van számítva. Tehát jelenleg is igyekeznünk kell alkotmányunk főleg védelmi előnyeit kifejteni s fölhasz­nálni. E szempontból kiindulva azt tartom, ha a választói képességet megszorítani nem lehet, kiterjeszteni sem kell; a községi rendezés állittassék a legszélesb alapra, mert ez a faji vágyok legszükségesb kielégítésének módja, de a megyei gyűlések tagjainak száma csak annyira men­jen, mennyinél kevesb a szabadság szempontjából nem lehet; a sajtó legyen szabad, de politikai lapoknál szük­séges a cautió, különben faji izgatások bennünket el­özönlenek, ez volt egyedüli oka az általam szerkesztett 1848-ki sajtótörvénybeli csekély cautiónak; az aristokratia

Next

/
Oldalképek
Tartalom