Szemere Bertalan: Levelek : 1849-1862 (1870)
Ezekből azt húzom ki, kíméletes kézzel nyúljunk az aristokratiai szerkezethez, melynek jövendőben is nagy hasznát vehetjük. Nem ősiségi törvényeink mentének-e meg, hogy hazánk idegenek birtokává ne váljék? Nem aristokratiáink fénye, hatalma szerzék-e meg fajunknak mások fölött az önkényt elismert elsőséget? Nincs többé kiváltsága, mi gyűlöletessé tehetné, de tartassuk meg vele a hatalmat, mely épen nekünk teszi leghasznosabbá. Ne legyen születési kaszt milyen volt nálunk s mindenhol, hanem legyen azzá mi az angol aristokratia, mely ipari, gazdasági, kereskedési vállalatban, közhivatalokban, sőt házasságban is a néppel összevegyül, s bir tekintélylyel gőg nélkül, s becsülete van, mert van értéke s érdeme. Nekünk, kivételes helyzetünkben, erre különös szükségünk van. Osztály, mely századokon ált előljárt, szerzett magának bizonyos lélek nagyságot, szívbeli bátorságot, és bizalmat önerejében, mely azt a társaság erős magvává teszi. Nemcsak maga kedvelli a függetlenséget s szabadságot, hanem példája által e férfias tulajdonokat más osztályokba is átoltja. Idők lassan alkották azt, ha kiveszne nem lehetne rögtön újra teremteni; adhatni ujaknak czímeket s vagyont, de ki adja nekik az apák ősi szellemét? E szempontból, aggódva veszem észre, hogy a képviselőház, nem tanulva a múlton, a felsőházzal mint egy mulandó testülettel bán. Avagy oly rövidlátók sok tagjai, hogy sejtelmök sincs azon bekövetkezhető időről, midőn a magyar elemet, legalább a többséget, nem a képviselő, de a felsőházban kellend keresnünk ? Nem olvasták a szent-mártoni tót gyűlés kivánatát, melyben, ha módosittatik a felsőház, alapul a nemzetiség eszméjét vétetni követelik? A nemzetiségi mozgalom mint vész dul körültök és nincs fülök hallani, a legújabb világ-