Szemere Bertalan: Levelek : 1849-1862 (1870)

— 135 Meg vagyok győződve, állástokat a fejedelemtől bizonyos föltételek alatt fogadtátok el. Ez fontos, ez kikerülhetlen volt, de ez a feladásnak csak egy része. A másik fél, melylyel szinte tisztában kellett lennetek, a nemzet. Mindjárt kezdetben viszonyba léptetek a horvátokkal, szerbekkel és oláhokkal, t. i. azon főfajokkal, melyektől ellenállásra lehetett számítani ? Ezen felül tisztába jöttetek országunk azon hazafiaival, kiket a nemzet vezéreiül megszokott tekinteni? En itt a távolban sok dolgot nem tudhatok, az bizonyos, de nekem ugy látszik, mintha egyben s másban a politikai számitás elmaradt volna. Több főispánok a kinevező kormányt egyenesen megtagadván, mérséklők helyett elől rohanó mozdonyokká, kormányrúd helyett vitorlákká lőnek. Ha a vezérek ekkép a közlegény helyét foglalják el, bizonyos a csata elvesztése. Vezérembereink, — azért-e mivel a kormány programmját nem helyeselték avagy nem ismerték ? — irányt nem igyekezének a közvéleménynek adni. Ez ha nem ellenök, de nélkülök fejlődött azzá a mi. Mozgásnak kezdetben adhatni irányt, de lehetetlen midőn az rohanássá vált. Ily két előzmény után túl sok idő volt az, mely a megyei igazgatásnak engedtetett. Hangot a közvéleménynek azon tömeg adott, a mely bár, hiszem, kedveli hazáját, s a megyei dolgokhoz is érthet, de magasb politika felfogására képtelen. Keblében az ellenség gyűlölete s a boszúvágy kitünőleg uralkodott a hazaszeretet fölött. Nagyobb hazafi az volt, ki túlzóbb nyelvvel lépett föl. E föltétel alatt megbocsátott azoknak is, kik a zsarnokság idejében hivatalt viseltek, czimet s keresztet fogadtak el, sőt az ellenséget vezették saját hazájok