Szemere Bertalan: Levelek : 1849-1862 (1870)

ország csak egy nagy megyévé, vagy egy tartománykává sülyedend, hiszen falunk, városunk marad, házunk is lesz, de nem lesz soha, nem lesz többé Hazánk. Ezért csináljunk aztán forradalmat s ontassuk drága vérét a szegény néppel? Ennyivel Ausztria is kinál, sőt többel, még pedig vérontás nélkül. Es én ugy vagyok meggyőződve, a német elemmel való szövetség, ha már a szellemi s anyagi műveltség szempontjából is előnyösb nekünk, de mind ennél százszor, sőt ezerszer fontosb e világon rokontalanul álló nemzetiségünk érdekeinek s épségének tekintete. De erről még alább. Igaz, Ausztria német státusférfiai irántunk igazságtalanok, de ebből az következik-e, hogy tűzből egyenesen a vízbe ugorjunk? Kétségbeesett embertől ilyesmi nem lep meg, de egy nemzetnek kétségbe esni soha nem szabad. Mig égben Isten van, pedig van, földön kell lenni igazságnak, előbb-utóbb. Még nem ütött az utolsó óra. Emberről emberileg kell gondolkodnunk, bár koronát viseljen, s én e szempontból kiindulva sokkal nehezebbnek találom azon első lépést,, melyet tőn a fejedelem midőn tiz évi rendszerének hibás voltát belátva, azt egy tollvonással megsemmisité (major ille qui se ipsum vincit, quam qui alios), mint belátni azon napfényvilágos politikai igazságot, hogy Ausztria nagyhatalom csak a szabad, a jogaiba visszahelyzett s ekkép ismét megnyert Magyarországgal lehet, e nélkül nem, órái meg vannak számitva. De ha felülről igazságot s politikai belátást várunk, mi lenn is igazságosak, okosak és belátók legyünk, kevésbé nézzünk vissza a szomorú múltba, inkább a jövővel foglalkozzunk. Kimutathatja továbbá ön a programmban felállított általános szavazat (suffrage universel) elvét.