Szemere Bertalan: Levelek : 1849-1862 (1870)

— 108 — a legtöbb még otthonról hozta. En a hatalmat nem arra használtam, hogy az emberek kegyeit magamnak biztosítsam. A mit a B-gya-féle ajánlatról mondasz, az azért nem hihető, mivel munkámat, mely most Hamburgban megjelent, 1852-ben tavaszkor irtam, és igy arról, a mi nem létezett, 1851-ben nem lehetett szólani. A mi végre azt illeti, hogy ne vegyem udvariatlanságnak, ha Párisba jővén meg nem fogsz látogatni, légy meggyőződve, mikép én mindenkit szivesen látok, a ki hozzám eljön, de senkit nem sajnálok, a ki társaságomat mások szeszélyének feláldozza, egyszersmind azt is hidd el, hogy én ezt távolról sem a te hibádnak tulaj donitom, hanem annak, hogy kiki alá van vetve azon légkör jó és rosz befolyásának, melyben él,— a K.féle democratiában pedig a szabad vélemény gyakorlata ilyen. A mi azt illeti, hogy ezt azért tetted, mivel kémnek és „két kulacsosnak" nem akarsz tartatni, azt hiszem nem lehet vala attól tartanod, volt alkalmad megismerni, mikép, ha valaki, én őszintén ki szoktam tárni vagy irni véleményemet, s ha van hibám, az abból áll, hogy nem járok titkos szövetségesek után, azt gondolván magamban, az igaz és helyes nem függ számtól, az magában egy sereg. Bevégzem levelemet azon valóban baráti figyelmeztetéssel, ha már nem lehetünk szabadok, legalább legyünk a szabadságra méltók, s ne legyetek hasonlók ama pogányokhoz, kik azon egy istent (a szabadságot) de különböző alakban és helyen imádván, egymásnak kérlelhetlen ellenségei. Ez oly valami szomoritó és fontos betegség jelensége a democratia védeiben, hogy valóban néha azt kérdem magamtól: vájjon kivánatos-e?